Baba ápolás, kismama - női testápolás blog

Egy gyermek születése, majd a család bővülése
egy újabb gyermekkel mindig csodának számít,
de a csoda is csak három napig tart.

Aztán jönnek a szürke hétköznapok és a problémák.
Hatalmas és felelősségteljes döntés egy gyermek
mellé testvért vállalni. Akár kicsi, akár nagy a két
gyermek közötti korkülönbség, a kettejük között
kialakuló szeretettel teli testvéri kapcsolat csak
a szülők kitartó munkájának gyümölcse lesz.

Tudatos és hosszan tartó folyamat során már a
terhesség alatt elkezdhetjük hozzászoktatni a
nagyobb gyermeket, netán gyermekeket a
testvér érkezésére.

TIPP:

1. Bármekkora is a nagyobb gyermek, beszélgessünk
   vele sokat, vigyük olyan társaságba, barátokhoz,
   rokonokhoz, ahol van kisebb gyermek.
2. Nézzünk kisbabákról szóló műsort,
   olvassunk könyvet, vagy nézegessünk
   képeket babákról.
3. Többször mondjuk el neki, hogy anya majd
   elmegy pár napra és apával vagy nagyival lesz,
   és anya a kórházból hozza haza a testvért.
4. Ha már mozog a pici a pocakban tegyük rá a kezét,
   biztassuk, hogy beszéljen hozzá, simogassa meg
   anya pocakját.
5. Bevált szokás, hogy a kisbaba ajándékot hoz a
   nagyobb testvér(ek)nek. Ez biztosan nagy
   örömöt okoz majd.

A féltékenység, a duzzogás, a hisztik, az
érzelem kitörések azonban nem fognak elmaradni.

A nagyobb testvér ugyanannyi, ha nem több
figyelmet akar magának elérni, miközben a pici
az első pár hétben-hónapban majdnem teljesen
leköti az anya figyelmét.

A tágabb család látogatóba jön, mindenki a
kicsit akarja fogni, a nagyobb azt érzi,
őt elhanyagolják.

Érdemes a látogatók figyelmét finom célzással
felhívni arra, hogy valami apróságot hozzanak
a nagyobb(ak)nak is.

Amikor a pici babánk alszik, foglalkozzunk a nagyobbal,
játszunk vele, mókázzunk vele úgy, mint korábban.
Lehet, hogy a háztartás ellátása kissé háttérbe szorul,
de nem hiszem, hogy bárki ezért rossz szemmel
néz ránk, anyákra.

Ha már nagyobb a kistestvér vonjuk be őt is
a játékba, mint passzív szemlélő, élvezni fogja
a nagy is, mert nézi őt a tesó, és a pici is jól
elfárad a nézelődésben.

S ha már meg tud ülni a pici stabilan, akár a
közös játékra is buzdíthatjuk őket.

Vannak olyan szülők, akik a kis korkülönbségre
esküsznek, de vannak, akik a nagyobbat tartják jónak.

Nincs ideális korkülönbség, mindig az a tökéletes,
ahogy van.
Azonban másképp tudjuk elmondani a testvér
érkezését, ha a gyermekünk 2 éves és másképp, ha 12 éves.

Minél nagyobb a gyermekünk annál könnyebb
a kistestvér érkezésének elmondása és annál
nehezebb a ráhangolódás a kisbabára.

A nagyobb óvodás korú gyermeket játékbabával
tanítgathatjuk a kistestvér gondozására,
így ha megérkezik, ő is tud segíteni anyának.

Éreztessük vele, hogy ő a nagyobb gyermek és
ez által mennyit tud segíteni és ez mennyire jól
esik anyának és a pici tesónak.

Az iskoláskorú gyermekek sokszor kitörő
lelkesedéssel újságolják mindenkinek a kistestvért,
de nagyon sokszor előfordul, hogy nem mindig
tudnak vele mit kezdeni.

Sok-sok türelemmel rávezethetjük, hogy mit tud
vele játszani, hiszen ők azok, akiknél a leginkább
elhangzik az a mondat:
„Miért hoztad haza anya ezt a bőgőmasinát?”,
vagy ehhez hasonló.

A kamaszgyerekek néha örülnek egy kistestvérnek,
de néha „cikinek” érzik.

Velük éppoly nehéz, mint a 2 évesekkel.
Egy szülőnek egyik helyzet sem könnyű,
egyszerre legyen újra babázó anyuka és
kamaszt terelgető felnőtt példa.

Bármekkora is a két gyerek közti különbség
a következő szarvas hibákat ne kövessük el:

• Annyira féltjük a kicsit, hogy a nagyobb
  gyerek még hozzá sem érhet, vagy nem
  veheti ölbe. Sőt, ha van pólya, és szeretné
  a testvért megfogni, ölbe venni segítséggel,
  adjuk az ölébe.
• Sose kiabáljunk rá, ha valami rosszat tesz és
  a kicsi emiatt sírni kezd, vegyünk egy mély
  levegőt, nyugtassuk meg a kicsit és közben
  magyarázzuk el a nagynak mi rosszat tett.

Ha az új testvér érkezése miatt a nagyobb életében
életmódbeli változás lesz, inkább a baba megszületése
előtt már pár hónappal szoktassuk hozzá,
nehogy a kicsit hibáztassa majd a nagyobb gyermek.

Ilyen lehet a kiságyból nagy ágyba költöztetés,
vagy a külön szoba.

Ha a nagyobb gyermek olyant szeretne csinálni,
amiről már régóta leszokott, vagy az a kicsi babákhoz
kapcsolható, mint a hintőpor, vagy pépes étel,
netán ő is szopizni szeretne, tegyünk a kedvére,
de magyarázzuk el, hogy mi a különbség közte és
a testvér között, miért lehet azt a picinek és miért
nem illő az már a nagyhoz.

Ha már elég nagy a nagyobb gyermek,
vonjuk be a pici ellátásába, de úgy, hogy ezt
ne kötelességnek, hanem mókának érezze.

Ha nem akar segíteni, ne kényszerítsük.
Érdekes és megdöbbentő, amikor rájövünk,
hogy a testvérek között micsoda összhang
alakul ki, szavak nélkül is érti a nagy a kicsit.

Rövid idő elteltével pedig a kisbaba számára
a legjobb szórakozást, mókát nővére, bátyja
bohóckodása jelenti majd.

Meggyőződésem, hogy nem adhatunk
gyermekeinknek nagyobb ajándékot testvéreiknél.
Kisgyermekként, kamaszként és felnőttként
egyaránt pótolhatatlan emberi kapcsolatot,
lelki társat,akivel sorsközösséget vállal.

Üdv:

PelenKata